Kritika: A Kör

Üdvözletem! Ma egy horrorfilmet fogok bemutatni, a japánból amerikaivá avanzsált Kört. Én jelenleg lusta vagyok vesződni a történettel, ugyanis ebben a kritikában inkább a szubjektivitásomnak adnék hangot. Úgyhogy most következzen az írás azon része, melyet úgy hívok, Wikipédia sorok.

A történet két tizenéves lánnyal indul, akik az előző hétvége eseményeiről beszélgetnek, mikor is egyikük, Katie, elment egy faházba a hegyekbe a barátaival. A beszélgetés közben előkerül egy feltehetőleg elátkozott videokazetta témája is. A másik lány, Becca azt állítja, hogy bárki, aki megnézi ezt a videót, kap egy telefonhívást, melyben egy hang annyit mond: "hét nap", majd pontosan hét nappal a kazetta megnézése után a néző meghal. Katie rettegve mondja el, hogy a faházban látta a videót pontosan hét nappal korábban. Ezt követően megmagyarázhatatlan jelenségek – mint önmagukat bekapcsoló tévék és magyarázat nélküli víztócsák – után Katie titokzatosan meghal, Becca pedig megőrül.

A film ezután bemutatja Katie nagynénjét, Rachelt, egy Seattle-ben élő újságírót. A fia, Aidan, Katie-nek nem csak unokatestvére, hanem jó barátja is volt, és érzékenynek mutatkozik a lelki eseményekre. Katie temetésén Rachel nyomozni kezd Katie halálának ügyében. Ekkor hall először a videokazettáról. Kutatásai őt is ugyanahhoz, a hegyekben lévő faházhoz vezetik, ahol a tinédzserek megnézték a videót. Itt találja meg a kazettát, és végül is megnézi. Megmutatja Noah-nak, Aidan apjának, aki maga Aidan is megnézi.

Ezután Rachel kutatása magára a szalagra korlátozódik, amely fekete-fehér képek látszólag véletlenszerű sorozatát tartalmazza. A képek utáni nyomozás folytán jut el Rachel egy lányhoz, Samarához, akit örökbe fogadtak, majd megöltek szülei. Akkor ölték meg Samarát, amikor rájöttek, hogy ő az oka számos ló halálának és annak, hogy anyja megőrült. Végső soron Rachel eljut a lány halálának színhelyére: a hullámsírhoz egy kút fenekén. Rachel értesíti a hatóságokat, és Samarának egy rendes temetést rendeznek, hogy szelleme nyugovóra térhessen.

Azonban csak látszólag jött minden rendbe: Samara egy tévéből kimászva megöli Noah-t. Rachel és Aidan rájönnek, hogy a videó megnézése után csak egyféleképpen menekülhetnek meg Samarától: ha a kazettát lemásolják és megmutatják valaki másnak, így folytatva a kört.

Nos. Ennyit a hivatalosságról, és az információ özönről. A Kör amerikai változata erősen megosztja a kritikusok táborát, ugyanis több helyen olvastam róla kritikát, mióta megnéztem, és van aki zseniálisnak, van aki gyatrának ítélte. És hogy mi a helyzet velem?
Nos, az olyan filmekről, mint amilyen a Kör, nagyon nehéz beszélni, mert az ember nem tudja, hogy dicsérje, vagy ócsárolja.
Fel is sorolnám azokat a pontokat, ahol nem vagyok benne biztos, hogy a filmkészítők zsenik, vagy idióták voltak.

- Szimbólumok. Neeem, itt a néha felbukkanó körnél mélyebb, és elrejtettebb szimbólumokra gondolok, például a magányos fára a dombon, a TV és a kút párhuzamára, és még millió dologra. Na már most ezen szimbólumok kitalálója vagy nagyon tudta, hogy mit akar szimbolizálni a filmmel, vagy csak nagyon alter és hatásvadász akart lenni.

- Összefüggések. Nos a film horror létére vagy nagyon szövevényes és zseniális szimbolikával bír, ami megmagyarázza, hogy miért nincsenek rendben sok helyen az összefüggések, vagy egyszerűen túl sok dolgot akartak belezsúfolni az átokkal kapcsolatban a készítők. Tényleg nem tudom eldönteni.

Ennyi lenne. Ezeket a pontokat leszámítva minden területen el tudom dönteni a filmről, hogy remek, vagy pocsék. Kezdjük a film hangulatával, mai nagyon ott van. Az operatőri munka, a látványvilág, az állandó borongós, esős környezet nálam hihetetlenül betalál, amitől a film csak még nyomasztóbb lesz. A nyomasztó, feszült csendet és várakozást néha megtöri egy-egy bevillanó pofa, retardált fej, vagy egyebek, amik ugyan az ember természetéből fogva sokkolóan hatnak ugyan, (ugye emlékszünk még a Scary Maze Game-re?) de egy idő után már azt is megszokjuk, hogy a főszereplő nő merev bámulása megelőzi ezeket, így még idejében fel tudunk készülni. (Igen, ezzel a színészi játékba vezetem át a kritikát.) Nos. A Körben játszó színészek egy fokkal jobban alakítanak mint az átlagos budget horroban játszók, ám legtöbbjük színész játéka ebben a filmben három dologban merül ki:

- sírás/sírva ordítás
- fapofával végigmondott szövegek
- ijedt, megmerevedett arc (ezek jelzik előre a bevillanó félelmetes képeket).

Illetve ezek variációi.

Ám ez, amit felsoroltam, elsősorban a karakterek és nem a színészek hibái. Ugyanis ha ezt a filmet lehet valamiben dilettánsnak mondani, akkor az a karakteralkotás. Az oknyomozó riporter csaj, a szkeptikus fiatal, a furcsa képességekkel operáló kisgyerek, a világban csalódott apa...ezek egytől egyig klasszikus horror archetípusok. Megjegyezném az nem baj, hogy a készítők archetípusokkal dolgoznak, de könyörgöm, legalább valami egyediséget húzhatnának rájuk, amitől nem lehetne azt mondani, hogy tökéletesen megfelelnek az adott sablonnak. Itt van jó példának a Joker figurája a Batmanből. Ő az őrült gonosztevő archetípusa, viszont egyedi, mert a legtöbb őrültnek van valami őrült célja, ő azonban nem akar semmit, de tényleg semmit, és pont ettől lesz félelmetes...bár kicsit most ezzel elkalandoztam.

Összességében a film mint horror jól szerepel, bár néhol úgy érzem, az eszköztára kimerül az ijesztő fejekben. A színészi játék szerintem kihozza a maximumot az elcsépelt karakterekből, a látvány csillagos ötös, szóval az értékelés:

7/10. 
-