Helyzetjelentés

Üdvözletem! Most egy helyzetjelentéssel jelentkezem, melynek célja az, hogy felvilágosítsam kedves olvasóimat a továbbiakról, illetve az eddigiekről. Nos, az Intenger Kalózai blogra kikerült első írásom, és 4/5 értékelést kaptam rá, ami úgy gondolom, azért egy kezdőnek nem rossz. :D
Közben pedig írtam egy kritikát egy számomra amolyan kissé semmilyen filmről, ami így visszaolvasva eléggé kaotikus lett, de nem fogom kijavítgatni. Akkor ez volt bennem, ezt csináltam, akkor úgy éreztem, ennyi.
Bár lehet, hogy azért volt, mert kissé fájt a fejem, mikor írtam...de mindegy.
A jövőről? Nos, eddig valójában csak filmeket elemezgettem, kritizálgattam, mivel ez a fő profilom, de a jövőben változatosabb tartalom, tartalmak várhatóak.

Illetve van egy fontos mondanivalóm még is. A blog egy ideig eléggé hullámzó aktivitással fog futni, magánéleti, és egészségügyi problémák miatt. Ez alatt azt kell érteni, hogy lehet, hogy egy nap lesz három bejegyzés, de az is lehet, hogy napokig nem lesz egy sem. A miérteket most bővebben nem szeretném kifejteni.

Addig is kellemes olvasgatást, egyetek sok vajaskenyeret, én kérek elnézést.

Kritika:Hitler: Rise Of The Evil

Rövid szünet után most ismét következzen egy kritika egy olyan filmről, amit nem rég láttam. Annyi, de annyi mondanivalóm lenne, hogy nem is a filmmel kezdem, hanem...egy kis bevezető féleséggel.

Nos. A film történetét most nem mesélném el, ott van mindenkinek a történelemkönyv, utána lehet nézni, bár kétlem, hogy van olyan az olvasók közül, aki nem ismerné alapjaiban a Hitler-sztorit. Nos, ha a Hitler filmekről van szó, nálam csakis Bruno Ganz, és A Bukás, ezért kérlek ne vegyétek zokon, ha esetleg több ponton fogom a filmet az előző alkotáshoz hasonlítani. 

Hogy ne rögtön csak támadjam a filmet, jöjjenek a pozitívumok.

1. A látványvilág alapvetően kiforrott, jól néz ki, és korhű. 

2. Színészi játék. A színészi játék néhány kivételtől eltekintve remek, dicséretet érdemel.

3. Mivel tudtommal a Bukás előtt készült, egy-két évvel, ezért nevezhetjük hiánypótlónak is, ugyanis eddig a filmig eléggé kevés komoly Hitlerrel foglalkozó filmet kaptunk.

Éééés körülbelül ennyi. Azt még szeretném elmondani, hogy a film nagyon megosztotta a közönségét és a kritikusok táborát is, lehet nagyon szeretni, vagy nagyon utálni...én egy harmadik utat választok.

Szóval, ideje szóvá tennem a film gyengéit is. Azt már említettem, hogy a színészi játék jó, attól függetlenül, amit most elmondok, mégpedig, hogy a színészválasztás egyszerűen borzalmas. Vegyük a Bukást.Ott Hitlert Bruno Ganz alakította, aki nem csak hogy kinézetre, hasonlított a filmben, ellentétben Robert Carlyle-al, akinek csak oldalra fésülték a haját, és ráragasztottak egy bajusz féleséget, hanem valóban átélte a szerepét, és Ő VOLT HITLER. Carlyle erre valahogyan nem volt képes. 

De a rossz színészválasztás máshol is előjött, ott van például Röhm, aki a valóságban egy kissé testes, bajuszos "úriember" volt, a filmben  pedig egy magas, kigyúrt, szögletes fejű Schwarzenegger másolat. 

Ugyan már!

A másik nagy negatívum a kritikusok által sokszor felemlegetett történelmi bakik, amiben ismét a Bukáshoz fogom hasonlítani. A Bukás alapvetően tényekkel dolgozott, ami nem meglepő, hiszen az egészet Traudl Jungle visszaemlékezési, élményei alapján forgatták, aki ott volt. 

Azonban a sörpuccsnál, illetve Hitler politikai szárnypróbálgatásainál nem voltak ott olyan sokan, hogy mesélni tudnának, legalábbis ha vannak ilyenek, a készítők biztosan nem foglalkoztak vele, például ugye ott van maga a sikertelen sörpuccs, amit a párt tagságának nagy része és az SA együtt hajtott végre, ehhez képest a filmben "megoldották" pár sor emberrel a szűk utcákon, akiket elütött egy autó. (Oké, ez túlzás, de majdnem ilyen szinten mozog az egész. )

Azt hiszem ezzel a példával jól tudom szemléltetni, hogy a film mennyire nem hű a történelemhez. Elsősorban inkább anekdotákból mint tényekből táplálkozik, sok benne a ferdítés. 

Oké, megpróbálok összegezni: 

Ha egy történelmi filmet akarunk nézni Hitlerről, akkor felejtsük el ezt, és szerezzük be a Bukást.

A színészi játék jó, habár a színészválasztás borzalmas, a látvány is a helyén van, de ez nem változtat azon, hogy a film olyan kis langyos. (Rossz az aki rosszra gondol. :) ) Persze egyszer meg lehet nézni, de úgy kell leülni elé, hogy olyan mint a 300: Történelmi alapjai vannak, de eléggé elferdíti a tényeket, és inkább szórakoztatni, mint oktatni akar.

5/10. 

Kritika: A Kör

Üdvözletem! Ma egy horrorfilmet fogok bemutatni, a japánból amerikaivá avanzsált Kört. Én jelenleg lusta vagyok vesződni a történettel, ugyanis ebben a kritikában inkább a szubjektivitásomnak adnék hangot. Úgyhogy most következzen az írás azon része, melyet úgy hívok, Wikipédia sorok.

A történet két tizenéves lánnyal indul, akik az előző hétvége eseményeiről beszélgetnek, mikor is egyikük, Katie, elment egy faházba a hegyekbe a barátaival. A beszélgetés közben előkerül egy feltehetőleg elátkozott videokazetta témája is. A másik lány, Becca azt állítja, hogy bárki, aki megnézi ezt a videót, kap egy telefonhívást, melyben egy hang annyit mond: "hét nap", majd pontosan hét nappal a kazetta megnézése után a néző meghal. Katie rettegve mondja el, hogy a faházban látta a videót pontosan hét nappal korábban. Ezt követően megmagyarázhatatlan jelenségek – mint önmagukat bekapcsoló tévék és magyarázat nélküli víztócsák – után Katie titokzatosan meghal, Becca pedig megőrül.

A film ezután bemutatja Katie nagynénjét, Rachelt, egy Seattle-ben élő újságírót. A fia, Aidan, Katie-nek nem csak unokatestvére, hanem jó barátja is volt, és érzékenynek mutatkozik a lelki eseményekre. Katie temetésén Rachel nyomozni kezd Katie halálának ügyében. Ekkor hall először a videokazettáról. Kutatásai őt is ugyanahhoz, a hegyekben lévő faházhoz vezetik, ahol a tinédzserek megnézték a videót. Itt találja meg a kazettát, és végül is megnézi. Megmutatja Noah-nak, Aidan apjának, aki maga Aidan is megnézi.

Ezután Rachel kutatása magára a szalagra korlátozódik, amely fekete-fehér képek látszólag véletlenszerű sorozatát tartalmazza. A képek utáni nyomozás folytán jut el Rachel egy lányhoz, Samarához, akit örökbe fogadtak, majd megöltek szülei. Akkor ölték meg Samarát, amikor rájöttek, hogy ő az oka számos ló halálának és annak, hogy anyja megőrült. Végső soron Rachel eljut a lány halálának színhelyére: a hullámsírhoz egy kút fenekén. Rachel értesíti a hatóságokat, és Samarának egy rendes temetést rendeznek, hogy szelleme nyugovóra térhessen.

Azonban csak látszólag jött minden rendbe: Samara egy tévéből kimászva megöli Noah-t. Rachel és Aidan rájönnek, hogy a videó megnézése után csak egyféleképpen menekülhetnek meg Samarától: ha a kazettát lemásolják és megmutatják valaki másnak, így folytatva a kört.

Nos. Ennyit a hivatalosságról, és az információ özönről. A Kör amerikai változata erősen megosztja a kritikusok táborát, ugyanis több helyen olvastam róla kritikát, mióta megnéztem, és van aki zseniálisnak, van aki gyatrának ítélte. És hogy mi a helyzet velem?
Nos, az olyan filmekről, mint amilyen a Kör, nagyon nehéz beszélni, mert az ember nem tudja, hogy dicsérje, vagy ócsárolja.
Fel is sorolnám azokat a pontokat, ahol nem vagyok benne biztos, hogy a filmkészítők zsenik, vagy idióták voltak.

- Szimbólumok. Neeem, itt a néha felbukkanó körnél mélyebb, és elrejtettebb szimbólumokra gondolok, például a magányos fára a dombon, a TV és a kút párhuzamára, és még millió dologra. Na már most ezen szimbólumok kitalálója vagy nagyon tudta, hogy mit akar szimbolizálni a filmmel, vagy csak nagyon alter és hatásvadász akart lenni.

- Összefüggések. Nos a film horror létére vagy nagyon szövevényes és zseniális szimbolikával bír, ami megmagyarázza, hogy miért nincsenek rendben sok helyen az összefüggések, vagy egyszerűen túl sok dolgot akartak belezsúfolni az átokkal kapcsolatban a készítők. Tényleg nem tudom eldönteni.

Ennyi lenne. Ezeket a pontokat leszámítva minden területen el tudom dönteni a filmről, hogy remek, vagy pocsék. Kezdjük a film hangulatával, mai nagyon ott van. Az operatőri munka, a látványvilág, az állandó borongós, esős környezet nálam hihetetlenül betalál, amitől a film csak még nyomasztóbb lesz. A nyomasztó, feszült csendet és várakozást néha megtöri egy-egy bevillanó pofa, retardált fej, vagy egyebek, amik ugyan az ember természetéből fogva sokkolóan hatnak ugyan, (ugye emlékszünk még a Scary Maze Game-re?) de egy idő után már azt is megszokjuk, hogy a főszereplő nő merev bámulása megelőzi ezeket, így még idejében fel tudunk készülni. (Igen, ezzel a színészi játékba vezetem át a kritikát.) Nos. A Körben játszó színészek egy fokkal jobban alakítanak mint az átlagos budget horroban játszók, ám legtöbbjük színész játéka ebben a filmben három dologban merül ki:

- sírás/sírva ordítás
- fapofával végigmondott szövegek
- ijedt, megmerevedett arc (ezek jelzik előre a bevillanó félelmetes képeket).

Illetve ezek variációi.

Ám ez, amit felsoroltam, elsősorban a karakterek és nem a színészek hibái. Ugyanis ha ezt a filmet lehet valamiben dilettánsnak mondani, akkor az a karakteralkotás. Az oknyomozó riporter csaj, a szkeptikus fiatal, a furcsa képességekkel operáló kisgyerek, a világban csalódott apa...ezek egytől egyig klasszikus horror archetípusok. Megjegyezném az nem baj, hogy a készítők archetípusokkal dolgoznak, de könyörgöm, legalább valami egyediséget húzhatnának rájuk, amitől nem lehetne azt mondani, hogy tökéletesen megfelelnek az adott sablonnak. Itt van jó példának a Joker figurája a Batmanből. Ő az őrült gonosztevő archetípusa, viszont egyedi, mert a legtöbb őrültnek van valami őrült célja, ő azonban nem akar semmit, de tényleg semmit, és pont ettől lesz félelmetes...bár kicsit most ezzel elkalandoztam.

Összességében a film mint horror jól szerepel, bár néhol úgy érzem, az eszköztára kimerül az ijesztő fejekben. A színészi játék szerintem kihozza a maximumot az elcsépelt karakterekből, a látvány csillagos ötös, szóval az értékelés:

7/10. 
-

Intenger kalózai? Challenge Accepted!

Nos.
Beküldtem előző kritikám az Intenger Kalózai nevű igen csak hasznos és nagy remények előtt álló blogra, mely véleménynem szerint méltó utódja lehet majd a Rossz Pc Junioroknak. Az a szerencsém, hogy nem csak videót, hanem írásos kritikát is elfogadnak, így lehet, hogy nem fogok majd belehalni az olvasó-és véleményhiányba. Nem tudom, mikor fog kikerülni a kritikám, és milyen kritikákat fogok rá kapni ,(paradoxon: a kritikust is kritizáljuk már?! :D)
de remélem nem fogok nagyon lebőgni.

Kritika: Ali G Indahouse

Üdvözletem! Úgy gondoltam, első kritikámban egy általam nem rég látott filmet fogok bemutatni, melynek címe: Ali G Indahouse. Egy kicsit a film hátteréről. Ali G megszemélyesítője Sacha Baron Cohen, akinek a munkásságát lehet nagyon szeretni, vagy nagyon utálni, én személy szerint úgy vagyok vele, hogy nem tudom igazán, hogy sírjak vagy nevessek.Bár a Borat és a Brüno véleményem szerint a feladatukat, tehát a szórakozást ellátják, de szakmai szempontból...nos...nem rengetnek világokat.

De most térjünk is vissza mai alanyunkra, az Ali G Indahouse-ra. 

Kezdjük a történettel nagy vonalakban. Ali G, eredeti nevén Alistair Leslie Graham, egy brit gangsta rapper, aki tulajdonképpen azt képzeli magáról, hogy fekete, ami a film egyik humorforrása is. A történet egy erős felütéssel kezdődik, majd Ali egy átlagos napját láthatjuk, találkozik a barátaival, csajozik, és ami a cselekmény ugródeszkáját adja, az utcán való 'gangsta' életre oktatja a gyerekeket a stainesi szabadidő központban. Ám ekkor jön a hír, hogy a központot bezárják, aminek persze Ali egyáltalán nem örül, így minden lehetséges eszközt megragad, hogy ez ne történjen meg. 

Eközben az ország egyik vezető pártja új arcot keres, amivel kampányolni tudna, és a vezetőség valami bizarr okból kifolyólag Alit választja. Mikor pedig hősünk bekerül a parlamentbe, onnantól kezdődik az igazi poénmaraton. Persze később kiderül, hogy a fejesek rendesen átkúrták szegényt, mert tulajdonképpen senkit sem érdekel a központja. Ennek tetejébe a főnökéről még az is kiderül, hogy lefeküdt a barátnőjével, amiről egy videokazettája is van. Ezek után Ali és barátai, meg az egész stainesi gangsta közösség összefog, hogy...nos, tulajdonképpen, hogy jól kicsesszenek a párt vezető egyéniségével.

Kb ilyesmi a  történet, és akkor most jöjjön az én véleményem. Ez a film már az első perctől kezdve úgy szórja a poénokat, hogy ha az ember egy percen belül nem kap egyet, akkor gyanús, hogy időközben véletlenül elkezdett valami mást nézni. Mint mondtam, poénból rengeteg van, erősebbek, gyengébbek egyaránt. Sokat nevettem, mikor néztem a filmet, és véleményem szerint nem is volt rossz, ám néhány dolog  szemet szúrt. Például:

1. Az a rész, ami Ali parlamentbe kerülése, és megcsalása között van, a cselekmény szempontjából teljesen felesleges, mindössze egy jópofa humorcsomag, amin látszik, hogy csak azért tették bele, mert jól ki akarták aknázni az internacionális politika nyújtotta humorforrást. (Ami megjegyzem remekül sikerült.)

2. Ez lehetséges, hogy az én hibám, de néhol nekem kicsit kuszák a dolgok, van, hogy a motivációk nem éppen tiszták előttem. 

3. Sacha Baron Cohent kivéve a filmben szereplő sok színész, például Ali haverjai, vagy a rivális banda, néha egyszerűen irritálnak. Bocsánat, lehet hogy ez szubjektív probléma, de vannak nagyon rossz alakítások is ebben a filmben. 

Körülbelül ennyi lenne. 

Összegezve az Ali G nem egy rossz film. Aki egy jót akar derülni az nézze meg, de előre szólok, hogy még csak véletlenül se keressetek benne semmi logikát, mert...azért ez akkor is egy Sacha Baron Cohen film.

Értékelés:

6,7/10. 

Üdvözletem!

Azt hiszem, elkezdek blogolni...hát ez jó hülye indítás volt...na mindegy. Szóval. Egyre többször látom, hogy az emberek elmondják a véleményüket, kritizálgatnak, a saját életükről írogatnak, és ettől jó híresek lesznek. De jó. Hát gondoltam ezt nekem is ki kell próbálni. Mivel videókat készíteni őszintén lusta vagyok, és mivel az internetem sincs éppen a toppon ezért inkább a blogolás nevű csodát kezdem el művelni. Itten majd lehet látni filmkritikákat elmélkedéseket, személyes cuccost, játékkritikákat, meg egyéb miegymásokat is.

Három...kettő...egy...indul a blog :D